Egymásba forduló spirálok, új, végtelen tereket nyitó színes kockák, síkban gömbölyű felületek: avibráló formák mesterének munkái. Victor Vasarely Vásárhelyi Győző néven látta meg a napvilágot 1906. április 9-én Pécsett. 1925-ben érettségizett, ezt követően pedig orvosi stúdiumokat végzett, de hamar eredeti érdeklődése, a művészet felé fordult. 1928-29-ben Podolini-Volkmann Artúr művészi szabadiskolájában tanult, majd Bortnyik Sándor festő „Műhelyében” 1928-tól két évig. Itt grafikai tudását fejlesztette, azonban később nem ragadt le ennél a műfajnál, a grafika mellett szobrokat, szőnyegeket is készített. A Bortnyiknál töltött éveknek azonban más hozadéka is volt: megismerkedett a Bauhaus szellemiségével és későbbi feleségével, Spinner Klárával is.
Vasarely 1930-ban Párizsba költözött, ahol reklámgrafikai stúdiót nyitott. Bár erre a lépésre sejthetően egzisztenciális nehézségei sarkallták, ez a munka fejlesztette technikai ismereteit és oly formán nem állt távol tőle, hogy később is a „Művészetet mindenkinek” mondat volt a mottója. Ahogy 1953-ban mondta: „A holnap művészete egy közös kincs lesz, vagy a művészet többé nem lesz művészet.” Művészetének és formáinak népszerűségét tekintve, melyek mind a mai napi részét képezik a kommersz kultúrának is, nemcsak hogy mottója volt a mondat, de életművével el is érte az ebben a mondatban megfogalmazott célt. Jól mutatja ezt Színes város programja, amely hatását és naprakészségét mi magunk is láthatjuk Budapesten, hisz ennek a gondolatnak a mentén és ugyanezen név alat, születettek meg az elmúlt évben a Városház Park, a Flórián és a Moszkva tér színes falfestményei.
Vasarely alkotói életében 1940 jelentette a fordulópontot, amikor az alkalmazott grafika felől a művészi alkotásra kezdett koncentrálni. Ezen az úton a következő meghatározó állomást 1944 jelentette, amikor megnyílt a Denise René galéria, amelyiknek alapító társtulajdonosa volt. Eme funkciója révén állandó kiállítási lehetőséghez jutott: a galéria első kiállítása is Vasarely képeit mutatta be. Ezt követően folyamatosan dolgozott és fejlesztette művészetét. Művei inspirációit kezdetben a természetes formák adták. 1947 és 1952 közötti úgynevezett Denfer-korszakát ‒ amely a párizsi Denfert-Rochreau metróállomásról kapta nevét‒ a metróállomások málló vakolata mögötti hajszálrepedések és a tengerparti, a víz által kerekre és simára csiszolt kavicsok ihlették.
Világhírű fekete-fehér zebráinak első darabját 1938-ban alkotta meg és egészen 1950-ig foglalkozott ezzel a formával, aminek nemcsak az a jelentősége, hogy ez talán Vasarely leghíresebb alkotása, de a zebrák vezették el a modern művészethez, amelynek kiteljesedése az 1951 és 1963 közé eső Fekete-fehér periódusához köthető. 1960 után elkezdte saját abc-je felépítését, amelyet a geometriai alapelemekből, a körből, a háromszögből és a négyzetből formázott meg.
Művészete nem elzárkózott, hanem reflektált az őt körülvevő valóságra, a technika fejlődésére ugyanúgy, mint a pszichológia vagy a csillagászat új eredményeire. Vizuális kísérletei, a geometrikus absztrakció révén született meg az op-art, az optikai művészet, amelyhez kifejlesztette és levédette saját elemrendszerét.
1997-ben bekövetkezett halálakor négy, a műveinek szentelt múzeummal büszkélkedhetett, amelyek közül három jelenleg is látogatható: Magyarországon Budapesten és Pécsen, Franciaországban pedig Aix-en-Provence-ban.