Tisztelt honfitársaim, tisztelt európai polgárok!
2011 nagyszerű év lehet.
Nagyszerű és sikeres, ha rátalálunk az útra, amelyen jó szívvel tudunk együtt járni, ahol mindenki felzárkózhat, tartani tudja a tempót. Határozott léptekre van szükség, világos útitervre, pontos térképre. Élen járókra, akik magukkal viszik a többieket.
Magyarország készen áll arra, hogy az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztét betöltve élen járjon, szolgáljon, vállára vegye félmilliárd európai polgár közös ügyeinek intézését.
A magyar lovas nemzet. Jól tudjuk hát, hogyan kell lendületet venni, akadályt ugratni, vágtára ösztökélni. Nehéz, de izgalmas időben vesszük át a gyeplőt Belgiumtól. Történelmi megbízatásnak, egy nagy remény beteljesülésének érezzük a feladatot. Hiszen a magyarok, immáron több mint ezeréves államiságunk óta, mindig is a szívükben, a habitusukban, a zsigereikben hordozták az európaiságot. Ez a kötődés természetes volt a múltban. Bár sosem vesztettük el egészen, a diktatúra éveiben sok teher rakódott rá, amely alól úgy kellett kiásni, mint egykor az európai szellemet a második világháború romjai alól.
Azt szeretném, ha ebben a félévben a magyarok a közös ügyek pezsgő valóságában újra felfedeznék a közös értékeket, szívesen vállalva az összetartozást, az európai identitás szép és felelősségteljes érzését. Így lehetünk öntudatos európaiak, akik ismerik az Uniót, szeretik és értik a közösségből fakadó előnyöket, az egymásra utaltságban erőt éreznek, szépséget látnak. Az erős Európa mindannyiunk érdeke, de csak akkor lesz és marad valóság, ha külön-külön és együtt is erősek, eltökéltek, bizakodók vagyunk.
Idén Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóját ünnepli a kontinens, s ez számunkra különösen szépre, büszkére, dallamosan pergőre hangolja az elnökséget. Liszt életművében ott sűrűsödik minden, amit európai értéknek érzünk: a többrétegű – nemzeti és európai – identitás, a történelmi távlat, a közös civilizációs alap, az égtájak szépségeinek összetalálkozása, a különféle jellemek együttélése, a csillagok együttállása, az alkotó temperamentum. Évszázadok műveltsége, amelyben a ragaszkodás és a nyitottság egyszerre van jelen.
Liszt, aki művészetével keresztül-kasul járta, élte Európát, egy alkalommal így írt a határozottságról: „Megvizsgálni, meggondolni, számítgatni, mérlegelni: szükséges műveletek – bizonyára azok. De aztán el kell határoznunk magunkat, s cselekednünk kell, anélkül, hogy sokat törődnénk, honnan fúj a szél, és milyen felhők vonulnak.”
Én e gondolat jegyében őszintén remélem, hogy Magyarország uniós elnöksége a cselekvés ideje lesz. A cselekvésé, amely a nehézségekben sosem kifogásokat, hanem küldetést, legyőzhető és legyőzendő akadályokat lát.
Különös kegyelem, hogy éppen most, súlyos dilemmák, kemény harcok, sorsfordító kérdések közepette állíthatjuk az európai közösség szolgálatába azt a képességünket, mely segített bennünket abban, hogy eddig minden körülmények között talpra tudtunk állni, újra tudtunk kezdeni. A magyarok sikerre vihetik a közösség ügyét, mert a történelmi tapasztalatok és a jelenkori lelkesedés, eltökéltség ad nekünk hozzá erőt. A sport világából érkezve jól tudom, mi a csapatmunka; milyen az, ha a közös szekeret kell tolni. Ugyanilyen közös erőfeszítés vár most ránk. Tudjuk: uniós elnökként nemcsak magunkért kell helytállnunk, hanem 27 ország polgáraiért és mindazokért, akiknek még helyük van közöttünk. Reméljük, hogy Horvátországgal hamarosan lezárulhatnak a csatlakozási tárgyalások, de nekünk a többi olyan államra is figyelnünk kell, ahol magyar közösségek élnek.
A „kihívás” ma már nemcsak egy szó a szótárban, hanem naptárunk minden oldalára, minden napunkra feljegyezhető mottó. Európában ma minden változik. Most itt a lehetőség, hogy a mi kezünk által is formálódjék: olyan módon, amire büszkék lehetünk.