Schmitt: stratégiai és mindennapi kérdésekben is előreléptünk

Idén márciusban az Európai Parlament ünnepélyes ülésén felszólalásában azt mondta, sikeres, győztes, erős Európára van szükség. Mennyiben járult hozzá ehhez a magyar elnökség?

Ahogy arra már több beszédemben is utaltam, soros elnökségünk jelmondata, az „Erős Európa” elsősorban nem politikai üzenet. Mint ahogy Európa is több, mint politikai, vagy akár pénzügyi közösség. Az erős Európa erős tagállamokat, erős kormányokat, önkormányzatokat, családokat, valamint erős gazdaságot és erős vállalatokat is feltételez.

A soros magyar EU-elnökséggel – nyugodt szívvel állíthatjuk – sikeres időszakot tudhatunk magunk mögött. Elnökségi programunk a legfontosabb európai kérdéseket tűzte napirendre, nem maradt el tehát a figyelem és a feladatok teljesítéséhez nélkülözhetetlen egyetértés, összefogás sem. Tartottuk a korábban kijelölt menetrendet, mind az Európai Unió jövőjét meghatározó stratégai, mind a polgárok mindennapi életében jelentőséggel bíró kérdésekben sikerült haladást elérnünk.

Elég csak az Európai Tanács június 23-24-i ülését említenem, amely két új, Európa gazdasági, társadalmi fejlődését célzó programot is megerősített, a Duna-régiós stratégiát és a romastratégiát, valamint az ott született döntés értelmében a horvát csatlakozási tárgyalások is lezárultak. Fontos továbbá kiemelni az európai polgári kezdeményezést, a kohéziós politika megerősítését, a közös energiapolitika kialakításának elindítását vagy az összehangoltabb pénzpolitika, a közös költségvetési fegyelem terén elért eredményeket is. De hasonlóan nagy eredmény az is, hogy Izlanddal megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, és áttörést értünk el az egységes európai szabadalmi oltalom terén.

A magyar elnökség programja és egész tevékenysége arra irányult, hogy Európa állni tudja a versenyt a mai kihívások közepette. Engem személy szerint jó érzéssel tölt el, hogy az elnökségi félév során másokért is felelősséggel fáradoztunk, amit remélem, hogy a tagországok a szolidaritás jeleként értékelnek. Megelégedéssel mondhatjuk, hogy olyan fontos döntéseket hoztak ebben az időszakban, amelyekkel Európa valóban erősebb lett.

Ugyanebben a beszédében kiemelte a kisebbségekért és külön a romákért viselt felelősség fontosságát. Mennyire sikerült előrelépni ezen a területen?

A romakérdés kapcsán fontos megemlíteni, hogy a romák gazdasági és társadalmi integrációját a magyar EU-elnökség kiemelt prioritásként kezelte. A romaügyet, a romaproblémát lassan mindenki ismeri, s azt gondolja, hogy ért hozzá. Mi azt szeretnénk, ha nem csak a problémát, hanem magukat a romákat is meghallanák azok, akik az ügyükkel foglalkoznak.Cselekvő részesévé kell válniuk a folyamatnak.

Az Európai Unió tagállamaiban ma mintegy 10-12 millió roma etnikumú polgár él, akik nagy részét sújtja a társadalmi kirekesztés, a diszkrimináció, a szegregáció és a mélyszegénység. Az ő felemelésük, társadalmi integrációjuk előmozdítása kihat földrészünk mindennapjaira. Ha Európában ismét előtérbe kerül a munkára épülő fejlődés, úgy a romák munkába állítása, képzése fontos, kiaknázható tartalékot jelent e célokhoz.

A magyar EU-elnökség időszaka jelentős változást hozott a romaintegrációval kapcsolatos európai szintű fellépés területén, és ebben a sikerben óriási szerepe volt az európai intézmények hozzáállásának, együttműködési készségének. Az Európai Parlament, Járóka Lívia képviselő asszony kezdeményezésére, aki az egyetlen roma képviselő az Európai Parlamentben, jelentést készített az EU romastratégiájáról, amelyet éppen azon a héten fogadtak el a képviselők, amikor én magam is felszólaltam az Európai Parlament plenáris ülésén. Utána az Európai Bizottság április elején véglegesítette a megalkotandó tagállami romastratégiák keretprogramját, amelyet az Európai Tanács júniusiülésen a tagállamok is megerősítettek. Az így létrejött keretstratégia az egységes európai romapolitika alapköve, amelyhez igazodva a tagállamok saját romaintegrációs stratégiájukat is kidolgozzák.

Ez igen jelentős előrelépés, de, amint azt az európai parlamenti felszólalásomban is hangsúlyoztam, a szegénység felszámolásához nem elegendőek pusztán a szociális intézkedések. Kulcsfontosságú az előítéletek határozott elutasítása, egy támogató kulturális és oktatási környezet kialakítása.

Teljesült a magyar elnökség egyik fő célja: eldőlt, mikor csatlakozhat Horvátország az Unióhoz. Ön – mielőtt az Európai Parlament alelnöke lett – 2004 és 2009 között az EU-Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottság elnöke is volt. Most, államfőként, miben látja a döntés jelentőségét?

Hat évig voltam az Európai Parlamentben az EU-Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttség tagja, öt évig pedig elnöke is, így intenzív figyelemmel kísértem Horvátország integrációs folyamatát, amelyet a mai napig szívügyemnek tekintek. Önnek elárulhatom, hogy a történelmi döntésről Ljubljanában értesültem, a szlovén és a horvát államfő jelenlétében, ahol országaik függetlenségének huszadik évfordulóját ünnepeltük. Úgy érzem, ez a döntés egyszersmind nagyszerű ajándék a horvát nemzet számára.

Történelmi jelentőségű, hogy az Európai Tanács júniusi döntése alapján egy hosszú és döcögős időszak után a horvát kormány és a magyar elnökség kitartó munkájának köszönhetően június 30-án sikerült lezárni a horvát csatlakozási tárgyalásokat. Ez lehetővé teszi, hogy a csatlakozási szerződés év végéig aláírásra kerüljön, és Horvátország 2013. július 1-jével megérdemelten az Európai Unió tagja legyen.

Meggyőződésem, hogy Európának a második világháborút követő mesterséges kettéosztottsága csak a nyugat-balkáni térség államainak euro-atlanti intézményekhez történő csatlakozásával számolható fel, és úgy érzem, a magyar elnökség erkölcsi kötelességének tett eleget, amikor előmozdította Horvátország és a régió egészének ügyét.

Fontos üzenetet küldtünk ezzel az európai országoknak: azok számára, akik az Unió tagállamaihoz hasonló elveket, értékeket vallanak, és készek teljesíteni a csatlakozási követelményeket, nyitva áll az Unió ajtaja. Különös jelentőséggel bír ez az üzenet a Nyugat-Balkán további államai számára is, hiszen ezekben az országokban a lakosság körében folyamatosan csökken az EU-csatlakozás támogatottsága, többek között az elhúzódó tárgyalási folyamatok miatt.

Mint volt EP-képviselő, hogy látja, mennyire volt – célkitűzésével összhangban – „parlamentbarát” a magyar elnökség?

Ha csupán azt vesszük, hogy Győri Enikő európai uniós ügyekért felelős államtitkár maga is EP-képviselő volt, ezt a célt már az elnökség elején teljesítettük. De komolyra fordítva a szót, az Európai Parlamentnek és annak elnökének, Jerzy Buzeknek a konstruktív hozzáállása nélkül biztosan sokkal nehezebb dolgunk lett volna a különböző intézmények, a Tanács, a Bizottság és a Parlament közötti egyeztetés során.

Jómagam is nagy jelentőséget tulajdonítottam annak, hogy EU-elnökségünk alatt Magyarország államfőjeként beszédet intézzek az Európai Parlament képviselőihez - akik egyben egykori kollégáim is –, ezzel is hangsúlyozva szerepük fontosságát, hogy a magyar elnökség fontos partnerként tekint rájuk.

Az EU 2011-et az Önkéntesség évének nyilvánította. Beszédeiben Ön is többször foglalkozott ezzel a témával. Mit adhat az önkéntesség Európának?

Szerencsés egybeesés, hogy 2011 az Unióban az Önkéntesség éve. Ez ráirányítja a figyelmet arra, hogy változtatni kell azon a szemléleten, amely elhanyagolja a szociális, közösségi és emberiességi szempontokat, keveset törődik a helyi érdekekkel, mivel sokszor ez a bajok forrása.  Az idei év nem titkolt célja a „toborzás”, hiszen az uniós állampolgárok mindössze 30 százaléka végez valamilyen önkéntes munkát. Ez nagyon kevés.

Mivel civil életemnek nagy részét az önkéntes alapon szerveződő sportban töltöttem – versenyzőként, majd sportvezetőként – tisztában vagyok az önkéntes szervezetek, természetével, jelentőségével és problémáival. Ezért mi sem volt természetesebb számomra, hogy az Önkéntesség évének megnyitója alkalmából Budapestre érkezett Viviane Reding biztos asszonnyal közösen nyitottuk meg az évadot.

Az önkéntesség legnagyobb titka, hogy eleve közösséget feltételez, az önkéntesség csak másokkal együtt, másokért lehetséges. Ezen felül kimutatható gazdasági haszonnal is jár, és magában hordozza az európai gondolat megújításának lehetőségét is. Az önkéntesség közösségi érdek, hozzájárul ahhoz, hogy a földrész lakói közelebb kerüljenek egymáshoz, közös célok érdekében munkálkodjanak. Az önkéntesség végső soron előbbre viszi az integráció ügyét. Összegezve elmondható, az önkéntesség is hozzájárul ahhoz, hogy erősebb legyen Európa.

A magyar elnökség az uniós feladatok ellátásán túl igyekezett Magyarországot, a magyar kultúrát is bemutatni a világ számos pontján. Az Ön tapasztalata szerint ez mennyire sikerült?

Úgy értesültem, a magyar elnökséget egyenesen a kultúra iránt leginkább elkötelezett elnökségnek nevezik Brüsszelben, mivel az Európai Unió történetében ennyi kulturális eseményt, mint Magyarország, még egy elnökség sem rendezett féléves ciklusa során. Számomra az uniós kulturális rendezvénysorozatnak a fénypontja a Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett számos koncert volt, amelyek közül néhányon, a Madridban, Londonban, Rómában, Brüsszelben és a Vatikánban tartott hangversenyen a Liszt Emlékév fővédnökeként személyesen is részt vettem.

Mindezek közül talán a legemlékezetesebb a május 27-i vatikáni koncert, amelyet mint Magyarország államfője a Szentatya számára ajánlottam fel. Magyarország a soros uniós elnökség és a Liszt Emlékév kapcsán kapott lehetőséget, hogy 2000 után ismét hangversenyt adhasson a hétezer fős VI. Pál teremben.

Liszt Ferenc alakja, magyarsága és európaisága, sokoldalú művészi tehetsége és mély hite révén kiválóan alkalmas volt arra, hogy műveinek megszólaltatásával a magyar soros elnökség üzenetét küldjük Európának. A vatikáni koncerten kívül Európa számos más nagyvárosában hangzottak el a nagy zeneszerző alkotásai az elnökségi félév során. Remélhetőleg ezek a koncertek felejthetetlen élményként maradnak meg mások emlékezetében is.

Úgy tudjuk, Ön is részt vállalt a magyar zenei kultúra népszerűsítésében, és a Sándor-palotában zongorázott az EU-tagállamok brüsszeli állandó képviselőinek. Meglepődtek?

Úgy gondolom, igen, mert nem mindennapi, hogy egy államfő zongorához ül. A tetszésnyilvánítások alapján azonban úgy vélem, jó döntés volt. Ezáltal sokkal oldottabb és közvetlenebb lett a hangulat, amely reményeim szerint hozzájárult ahhoz, hogy kellemes élményekkel távoztak a delegáció tagjai.

Más események alkalmával is fontosnak tartottam, hogy magyar zenei élményt is adjunk a vendégeknek, így az elmúlt félév államfői és egyéb látogatásai alkalmával – ha nem is az én előadásomban – rendszeresen csendültek fel Liszt-darabok a Sándor-palotában a díszvacsorák vagy kisebb koncertek keretében.