
Magyarország számára történelmi lehetőség volt, hogy először láthattuk el az Európai Unió soros elnökségének tisztét. Jelszavunknak az „Erős Európát” választottuk, mert korunk kihívásaira Európa nemzetei csak közösen adhatnak sikeres választ, és Európa csak akkor lehet erős, ha erős országok alkotják.
Már elnökségünk kezdetén világos volt, hogy az Európai Unió a kommunizmus bukása óta eltelt időszak legnehezebb féléve előtt áll: úrrá kellett lenni az adósságválságokon, meg kellett menteni az eurót, és úgy kellett megújítani Európát, hogy versenyképesek legyünk az ambíciótól fűtött és a siker éhségétől hajtott új riválisainkkal szemben.
Most, fél év elmúltával, megállapíthatjuk, hogy Európa valóban erősebb lett, mint volt az esztendő elején. Karnyújtásnyi közelségbe került az új gazdasági kormányzás, amellyel lehetővé válik, hogy megelőzzük az elmúlt időszak pénzügyi válságaihoz hasonló helyzetek kialakulását.
Európa erősítését szolgálta a közös politikák fejlesztése is. A kontinens energiabiztonságának megteremtése érdekében komoly lépések történtek a magyar elnökség alatt: 2014-re az Unió megteremti az egységes, integrált energiapiacot, biztosítja a gáz és a villamos áram akadálytalan áramlását, növelve a tagállamok, köztük Magyarország ellátási biztonságát.
Egyetértés született arról, hogy a kohéziós politikának erős és integrált fejlesztéspolitikai eszköznek kell maradnia. Komoly fegyverténynek számít az is, hogy a magyar elnökség alatt egyetértésre tudtunk jutni a közös agrárpolitika jövőbeli irányairól.
Az Unió tagországai megértették, hogy a romák integrációja közös, egész Európát érintő kérdés, amelyre közös, európai választ kell adnunk. Óriási siker, hogy az Unió történetében először közös, európai romastratégiát sikerült megalkotni és elfogadni.
A Duna-stratégia elfogadása nyomán közös regionális fejlesztési programok indulhatnak az EU-tagországok és az EU-n kívüli államok együttműködésével.
Szívügyünk volt a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások lezárása. Sokan még néhány héttel ezelőtt sem adtak volna egy lyukas garast sem azért, hogy sikerrel járunk. Végül azonban a hosszú, kemény tárgyalásoknak meglett az eredményük: az Európai Tanács június végi ülésén már leendő uniós tagország kormányfőjeként köszönthettük a horvát miniszterelnököt. Horvátország csatlakozása kiemelten fontos a nyugat-balkáni térség stabilitása szempontjából, ezért Magyarország a jövőben is az EU- és NATO-tagországok által körülvett enklávé integrációjának szószólója marad.
A magyar elnökség a váratlan helyzetekben is megállta a helyét. Nem várt események történtek Japánban és Észak-Afrikában, amelyeket úgy kellett kezelnie a magyar elnökségnek, hogy közben ne kerüljön veszélybe programunk végrehajtása. Működésbe hoztuk az uniós polgári védelmi mechanizmust, a Tripoliban működő magyar nagykövetség egyedül nyitva maradt külképviseletként nemcsak az Európai Uniót képviseli, hanem eljár az Amerikai Egyesült Államok érdekében is.
Hosszú, nehéz fél év áll tehát mögöttünk, de az elért eredmények és a visszajelzések fényében egyértelmű: Európa erősebb lett, mint fél évvel ezelőtt volt. Ez jó mulatság, férfimunka volt!