Nagyszabású rendezvénysorozattal búcsúzott az EU-elnökség

A Duna Partyt 24-én este a TűzTánc nyitotta meg a Clark Ádám téren. A show-t alkotói a hagyományos magyar zenei motívumok és világzene, kultúrák, stílusok misztikus találkozásaként álmodták meg, amelyben egymást megtermékenyítően olvadnak egybe az egymástól látszólag távol álló közép-európai és afrikai ritmusok, a jazz és a folklór, az autentikus népi és az urbánus világ. A zenei anyag – Bársony Bálint és Németh Gábor „Némo” munkája –, valamint a Honvéd Táncszínház művészeti vezetője, Zsuráfszky Zoltán koreográfiája azt mutatták meg, hogyan lehet a gyökerekből táplálkozva a néptánc- és népzenekincset a rezervátumból (jobb esetben: a skanzenből) kihozni és élővé, a mai világ ritmusához igazítani anélkül, hogy blaszfémiát követtek volna el a hagyományon. A fúziót a látvány, a jelmezek is erősítik: csupa népviselet és hagyományos történelmi viselet által inspirált öltözet, melyek mind azt illusztrálják, hogyan értelmezhető újjá és tehető érthetővé, meg- és átélhetővé örökségünk. Tűzzsonglőrök mellett kihívó kortárs tánc is organikus része volt a produkciónak, a VJ-k pedig tulipános-csodaszarvasos „magyar mandalákkal” festették meg az Alagút bejáratát. A zenészek és táncosok sodró lendülete, áradó energiája valósággal megbabonázta a teljesen megtelt Clark Ádám teret. A TűzTánc készítőinek nem titkolt célja azonban még ennél is több: határainkon innen és túl minél szélesebb tömegekhez kívánnak eljutni. Ezzel a tűzzel tényleg sikerülhet.

Szombaton reggeltől estig tucatnyi helyszínen párhuzamosan zajlottak a programok. A Hagyományőrző Budapest, illetve a Vendégszerető Budapest fantázianévre keresztelt Clark Ádám téri és Bem rakparti helyszíneken a világzene maradt a középpontban: a magyar együttesek népzenével és néptánccal szórakoztatták  a nagyérdeműt, míg a Bem Rakparton az európai nemzeteket képviselő kulturális intézetek várták a vendégeket hazájukra jellemző interaktív programokkal és koncertekkel. Az Alagút szájánál felállított színpad sztárvendége Wolf Kati volt, aki közvetlen hangulatú koncertjén a számok között elbeszélgetett a közönséggel, egy kislányt megszólóztatott, az Eurovíziós Dalfesztiválon előadott sikerszámának refrénjébe pedig ezrek kapcsolódtak be. Az 1 Tour 2 Chants, azaz a Claire Hollier és Daniel Ostfeld alkotta lyoni duó a Francia Kulturális Intézet vendégeként lépett fel. A fiatal előadók koncertjén az ének játszotta a főszerepet. Bár csak két ember állt a színpadon, a kreatív vokálnak és hangszerelésnek köszönhetően mégis olyan volt, mintha egy komplett zenekart hallottunk volna – egyszóval ízelítőt kaphattunk a francia intimitásból és életfelfogásból. A koncertek közben a gyerekek örömére aszfaltrajzverseny zajlott. A Crayola cég jóvoltából speciális háromszínű aszfaltkrétákat kaptak a vállalkozó kedvű kicsinyek, az Európai Unió és a Duna motívumaiban gazdag rajzokat pedig 3D-s szemüveg segítségével térhatásban lehetett megszemlélni.

A hétvégére a gyalogosok számára fenntartott Lánchíd túloldalán, a Vígadó téren Békebeli Budapest címmel a századforduló és a ’20-as, ’30-as évek hangulatát megidéző sanzonok, jazz és cigányzene váltotta egymást. Az időutazást teljessé téve a kettes vonalán vidáman csilingelt föl-alá a BKV száz éves nosztalgiavillamosa. Egy megállóval arrébb kapott helyet a Művelt Budapest elnevezésű sátor, ahol változatos irodalmi programokat tartottak, a televízió- és rádiórajongók pedig a műsorkészítés titkait leshették el a Duna TV, a Magyar Rádió és az MTI helyszínre kitelepült stúdióiból.

A Művészetek Palotája előtt Muzsikáló Budapest címmel a magyar kreativitást dicsérő népszerű és egyelőre még talán kevésbé ismert crossover és jazz együttesek léptek fel. 13 órától az Esti Mashup fogalmával ismerkedhetett meg az eleinte maroknyi, majd szépen gyarapodó közönség a Fele Királyság formáció jóvoltából. A négytagú együttes gyermekkorunk kedvenc meséinek főcímzenéit dolgozták fel különböző stílusokban: Mekk mester ismert dallamában ska és metál keveredett, Süsü reggae-ben énekelt nekünk, de hallhattunk ötletes és mind a feldolgozás, mind előadói szempontból magas fokon, rekeszizmokat nem kímélő módon kivitelezett X-akták (Woáör) és Terminátor-feldolgozást is (Sztalaví), valamint megismerhettük a vízipók kis hableány iránt érzett reménytelen szerelmét. A délután folyamán fellépett ugyanitt az a capella-sztár Four Fathers és a Jazzmania Big Band is. A vérpezsdítő jazzdalok, valamint a korszerűen hangszerelt jazzrock és funky számok között olyan csemegék is elhangzottak, mint Chick Corea Spainje vagy a Stewie Wonder által sikerre vitt For Once in My Life. A Fekete-Kovács Kornél vezette Modern Art Orchestra koncertjén kortárs nagyzenekari művek hangzottak el. Az előadás érdekessége, hogy a bemutatott darabok szerzői egyben hangszeres szólistái is a zenekarnak. Ilyen fiatal tehetség például a kiváló szaxofonos, Ávéd János és a trombitán közreműködő Subicz Gábor. Az instrumentális rész után színpadra lépett a koncert énekes vendégművésze, az elbűvölően bájos és csodálatos hangú Szőke Nikoletta. Az egyedi hangzású kortárs magyar jazz remekeivel s gyakran legfrissebb alkotásaival, az erős széllel dacolva valósággal a Ludwig Múzeum lépcsőjéhez szögezték a hallgatóságot.

A Művészetek Palotája előtti színpadtól nem messze, a Nemzeti Színház előtti Bajor Gizi parkban a színházak szerelmesei enyhíthették kultúra-szomjukat a Komédiás Budapest fantázianevű helyszínen. Nyolc jeles budapesti társulat szórakoztatta az idelátogató nagyérdeműt, s a színházak a Nemzeti oldalában standokat is állítottak. Peller Anna és Kerényi Miklós Máté műsorvezetők kalauzolták el a vendégsereget a színes program-kavalkádban. Először a kisebbek élvezhették a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház Lúdas Matyi előadását, amelyet a Madách Színház műsora követett Best of Madách címmel, legsikeresebb produkcióik legnagyobb slágereiből válogatva. Felcsendültek az Anna Karenina, a Macskák, Az Operaház Fantomja, továbbá a Jézus Krisztus Szupersztár dallamai olyan kiváló művészek tolmácsolásában, mint Balog Tímea, Bot Gábor, Fábián Anita, Fonyó Barbara, Gallusz Nikolett, Posta Victor, Szerednyey Béla, Szilvási Judit, Tóth Attila és Weil Róbert. Az Örkény Színházat Für Anikó képviselte, aki ezúttal énekesi kvalitásait csillogtatta meg a kiváló gitáros-zeneszerző, Hrutka Róbert és zenésztársai kíséretében. Ekkorra már – Mácsai Pál igazgató szavaival élve – „tiszta Woodstock” benyomását keltette a színház előtti park, ahol a nagyszámú közönség a fűben fekve, ülve nézte-hallgatta a műsorokat. A leglelkesebb rajongók a színpadot körbefogva, minél közelebb állva figyelték az eseményeket. A művésznő a Hej, Dunáról fúj a szél kezdetű népdal kíséret nélküli előadásával énekelt be, majd Nőstény álom és Kitalált világ című nagylemezeiről énekelte nosztalgikus hangulatot árasztó, Bereményi Géza verseit megzenésítő édes-bús dallamait.

A Budapest Bábszínház egy rövid részletet mutatott be Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című meséjéből, amelynek zenei betétjeit Presser Gábor jegyezte, a közreműködő művészek pedig Ács Norbert, Bánky Eszter, Bassa István, Kovács Judit, Karádi Borbála, Teszárek Csaba, Kemény István, Tatai Zsolt és Rusz Judit voltak, az előadást Kovács Géza rendezte. A gyerekek ragyogó arccal nézték a közel harminc perces jelenetet, néhány lelkesebb apró rajongó pedig a dalokat is kívülről fújta elejétől végig. A Vígszínház zenei, verses és prózai összeállítása is sokakat vonzott a Bajor Gizi parkba. A téma nem más volt, mint maga a színház, amelyről vidám-boldog és ironikus hangon egyaránt megszólaltak a művészek. Dalok csendültek fel a színházról, Fesztbaum Béla hosszasan értekezett a színházi pletykáról, Hegedűs D. Géza elszavalta József Attila Ódáját, a társulat hölgytagjai közül pedig láthattuk-hallhattuk Eszenyi Enikő igazgatót, Tornyi Ildikót és Igó Évát. A zongoránál az egybegyűltek nem kis megelégedésére és örömére a már-már élő legendának számító Darvas Ferenc ült. A Nemzeti Színház előtti utolsó fellépő a Harmadik figyelmeztetés nevű együttes volt. A színészzenekart a Magyar Színház művészei hozták létre 2009-ben. Műsoruk saját meghatározásuk szerint: „Dalok a ’60-as évektől tegnapig azoknak, akik ma hallgatják úgy, ahogy mi játsszuk". Szombati koncertjükön a Csak egy tánc volt, a Darabot a szívemből és a Valami Amerika című szerzeményeket hallhattuk humoros, sajátos felfogásban. A Neoton Família 220 felett című slágere mulatós, a My Fair Lady-ből az Az a ház pedig raggae stílusban csendült fel.

A festői Kopaszi gátnál is egész nap zajlottak az újbudai Öböl Feszt eseményei a Duna Party részeként. A főszerep itt is a zenéé volt: ezúttal komoly, folk, jazz és kortárs volt a terítéken. A délutáni műsorsávban előbb a boszorkányos virtuozitású Oravecz György adott Liszt-koncertet a 200 éve született zeneszerzőt megörökítő karikatúrákkal díszített zenepavilonban, majd az Ewald Rézfúvós Kvintett szórakoztatta a Liszt Akadémia hangszerbemutatójára összesereglett kisgyerekeseket. A vízparton felépített nagyszínpadot délután a kiváló fiatal jazzénekesnő, Fábián Juli és csapata foglalta el.

Mögöttük már edzettek a sárkányhajók, a Duna-menti helyszíneket ugyanis délután öt és fél hat között a vízi felvonulás kapcsolta össze. Igazi szenzáció volt a több száz vízi járműben lapátoló másfélezer evezős áthaladása a Parlament előtt és a Lánchíd alatt, különösen, mivel a vizet szinte beterítő piros-fehér-zöld kajakok, kenuk és sárkányhajók felvonulását kisebb kavarodás tette izgalmassá. Szerencsére a felsorakozott mentőhajóknak nem akadt dolguk, így semmi akadálya nem volt, hogy a programok is folyjanak tovább.

A nagyszínpadon este fél hatkor az Etnofaun – Ágoston Béla formáció koncertje vette kezdetét. A hangszeres tudás szempontjából is igen sokoldalú névadó muzsikus – többek között szaxofonon, tárogatón, klarinéton, brácsán, kecskedudán, ütőgardonon és steel drumon játszik és énekel – a stílusokban és azok egymáshoz közelítésében is mindenevőnek bizonyult, s különleges ötvözeteket hozott létre a jazz, a rock és a népzene-világzene érdekes keveredéséből. Egyedi feldolgozásaikban hallhattunk néhol beatboxot és rap-szólót is, a dobfelszerelés mellett pedig a darbuka és a csörgődob is megszólalt, még izgalmasabbá téve a hangzást.

A nap egyik legkülönlegesebb eseménye azonban csak ezután következett. Nagy Anna kormányszóvivő félévértékelő és a Duna Party eseményeit méltató beszéde után a dunamenti országok összefogását szimbolizáló különleges zenei produkció, a Mama Duna című nemzetközi kortárs világzenei kórusmű magyarországi bemutatójára került sor. Az Európai Duna Akadémia és Baden-Württenberg tartomány kulturális minisztériumának támogatásával létrejött műben német, magyar és szerb művészek működtek közre: a Secondhanders zenekar, a Belgrádi Női Kórus, Marko Stojanovic Louis (beatbox), Korzenszky Klára (ének), valamint a Bubnó Tamás vezette Szent Efrém Férfikar adták elő a belgrádi Dragan Jovanovic művét az ulmi Susanne Maier ötlete és koncepciója nyomán. A soktételes, többnyelvű narrációval kísért darabban kirajzolódott a Duna fontossága, szerepe a környező népek életében. A műben kiemelt helyet kapott az ősi rítusok megidézése, emellett a stílusok szabad kombinációja jellemezte a darabot: főleg jazz- és filmzene-elemekkel tarkított népi hangzások domináltak.

A technikai átállás, valamint a tűzzsonglőrök klasszikus zenei aláfestéssel kísért nagysikerű bemutatója után az Óbudai Danubia Zenekar hangversenye zárta az újbudai estét Héja Domonkos vezényletével. Hangversenyük műsorszámai egytől egyik aktuálisak voltak: a magyar EU-elnökség által kiemelten kezelt Duna-tematikához, valamint a Duna Party-t megelőző napok és az idei év kiemelt eseményeihez voltak köthetők. Elsőként ifj. Johann Strauss Kék Duna-keringője szólalt meg, ezt Mendelssohn szvitje, a Szentivánéji álom követte, amely a rendezvénysorozat első napjára, Szent Iván éjjelére emlékeztetett. A Mendelssohn-mű éjszakai zenei tételének, a Notturnónak külön varázst adott, hogy éppen akkor indult útjára az égő fáklyákkal tarkított hajók vízi felvonulása. A hangverseny a kétszáz éve született Liszt Ferenc szimfonikus költeményével, a Les Préludes-del zárult, amelynek vége felé szintén megjelentek a tűzzsonglőrök, hogy a zene mellé lenyűgöző látványt is biztosítsanak.

A szombati nap utolsó eseménye Kesha fellépése volt a Duna Party keretében megrendezett hagyományos T-Mobile Kapcsolat koncerten. A Dózsa György térre várt fellépő nem csupán igazi szupersztár, hanem egy kicsit magyar is, hiszen a százezrek által várt amerikai énekesnő egyik ági nagyszülei Szentesről származnak. Kesháról amellett, hogy fantasztikus hangja van, és hogy színpadi show-ja is csak a legnagyobbakéhoz fogható, az is kiderült, hogy különleges neve a magyar kacsa szóból származik.

Vasárnap két emlékezetes Liszt-koncertet rendeztek az EU-elnökséghez kapcsolódó kulturális programok sorában, amelyek bár nem voltak a Duna Party programsorozat részei, mindenképpen említésre méltók. A Duna partján álló Belvárosi Főplébániatemplom Liszt Ferenc Koronázási miséjét adta elő a Ventoscala Szimfonikus Zenekar és a Budapesti Énekes Iskola. Túlzás nélkül állítható, hogy a tridenti rítusú szentmise keretében felcsendült mű – melyet Ferenc József magyar királlyá koronázása alkalmából írt Liszt – megkoronázta a Musica Sacra ciklust, amelynek keretében a Liszt-év alkalmából a szerző összes miséje megszólalt korhű liturgikus környezetben. A másik Liszt-koncertet a Dunától némileg távolabb, a Villányi úti Szent Imre templomban tartották. Strausz Kálmán vezényletével az idős Liszt lengyel témájú, befejezetlen oratóriuma, a Szent Szaniszló hangzott fel – Magyarországon először. A napokban CD-n is megjelent művel a soros EU-elnökség átadása előtt tisztelegtek az előadók, hiszen Magyarországtól július elsejével Lengyelország veszi át az európai stafétabotot. A Honvéd Férfikar, a Budapesti Stúdió Kórus és az előző este még a Lágymányosi Öbölben játszó Óbudai Danubia Zenekar emelkedett előadásában a maga töredékességében is monumentális, Liszt legkiválóbb műveinek sorába méltán illeszkedő oratórium remélhetőleg a figyelem középpontjában maradhat.

A soros magyar EU-elnökséget búcsúztató háromnapos Duna Party fesztivál záróakkordja a nyitó TűzTánc helyszínével átellenben, a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi téri székházánál zajlott. A Paint Up! virtuális épületfestő verseny döntőjén a vizuális kultúra neves hazai szakértőiből álló zsűri által kiválasztott 12+7 alkotást mutattak be. Az MTA székházának középső homlokzatához illeszkedő, 3 perces, zenei aláfestéssel komponált „épületmozgató" animációkat 1000 nm-es felületen tekinthették meg a Széchenyi teret zsúfolásig megtöltő érdeklődők. A legnagyobb sikere a magyar motívumokat megjelenítő alkotásoknak volt, azt bizonyítva, hogy büszkék lehetünk a magyar kultúrára és kreativitásra – és nem utolsósorban persze a sikeresen és eredményesen lezajlott magyar EU-elnökségre.