Magyar szemtanúk Londonban

“A világhírű fotóművész, Robert Capa (akiről külföldön nagyon kevesen tudják, hogy magyar volt) egyszer a siker recpetjéről azt mondta: ‘nem elég tehetségesnek lenni, magyarnak is kell lenni’. Nos, a fotóművészet kiemelkedő alkotóinak új londoni kiállítása bizonyítja, hogy Capa kijelentése csak félig tréfa” – számolt be a kiálllításról a brit Reuters hírügynökség. A nagy sajtónyiévánosság meleltt nyílt tárlat  kétszáznál is több képet vonultat fel és októberig lesz látható. A 20. század leghíresebb magyar fotóművészeinek és fotóriportereinek munkáiból nyílt kiállítás egyébként a magyar EU-elnöki időszak egyik nagyszabású záróeseménye.

A kiállítás ünnepélyes megnyitóján részt vett Navracsics Tibor, aki a több száz fős vendégsereg előtt elmondott megnyitó beszédében kiemelte: a kiállítás az élet olyan pillanatait mutatja be, amelyeket zsenik örökítettek meg fényképezőgépükkel. Büszkeségre adhat okot, hogy azok a magyar fotósok, akiknek műveit most Londonban kiállították, az egész világon hatással voltak a fotózás művelőire. A magyar miniszterelnök-helyettes szerint a szakma e mesterei hozzájárultak ahhoz, hogy a fényképezésből művészetté vált a fotózás.

A múlt század portré- és hírfotóműfaját meghatározó mesterek munkái közül olyan hírességek is szerepelnek a Londonba hozott kollekcióban, mint Robert Capa amerikai katonája, aki 1944. június 6-án a normandiai partraszállás legvéresebb harcainak helyszínén, az Omaha partszakaszon igyekszik küszködve, nyakig elmerülve kijutni a tengerből a partra, vagy Brassai egyik klasszikus Picasso-portréja, amely a festőművész párizsi műtermében készült, de a világhírű ikonok mellett talán kevésbé ismert, ám legalább olyan remek képek is láthatók. Ehhez kapcsolódva a londoni Magyar Kulturális Központ hat különböző londoni galériában a Royal Academy of Arts nagy kiállítását felvezető, illetve azt kísérő kisebb fotográfiai tárlatokat is rendezett.

Néhány hónapon belül egyébként ez a második igen jelentős magyar művészeti kiállítás a Piccadilly tőszomszédságában álló Királyi Művészeti Akadémián, ahol tavaly szeptemberben a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria gyűjteményéből állítottak össze tárlatot. A tavalyi kiállítás közönsége szintén rendkívüli gazdagságú, kétszáznál több alkotásból álló anyagot láthatott. A Budapestről hozott kincsek között volt Raffaello Esterházy Madonnája, Leonardo több rajztanulmánya, Giorgio Vasari Kánai menyegzője, valamint El Greco, Rembrandt, Rubens, Goya, Manet, Monet, Schiele, Gauguin, Picasso művei, amelyek közül sok addig még soha nem volt látható Nagy-Britanniában. Emellett a magyar művészetnek a Nemzeti Galériában őrzött számos főművét, köztük Munkácsy, Rippl-Rónai vagy Csontváry alkotásait is megismerhette a londoni közönség.

A két rendezvény nem független egymástól. Miután felmerült, hogy Magyarország a magyar EU-elnökség kapcsán fotókiállítást rendezne a londoni művészeti intézményben, a Royal Academy of Arts szakértői még 2009-ben ellátogattak Magyarországra, ahol megtekintették a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria és a Nemzeti Múzeum gyűjteményeit is. Ennek hatására kezdődtek – és vezettek eredményre – a tárgyalások a magyar múzeumok anyagából rendezett tavalyi londoni kiállításról.

Mint azt a megnyitón Navracsics Tibor is kiemelte: nem is lehetett volna jobb keretbe foglalni Magyarország uniós elnökségét, mint e két kiállítás. Mindkét tárlat komoly figyelmet keltett Magyarország iránt, a vizuális kultúra iránt nyitott és érdeklődő britek örömmel fogadták az itt bemutatott műveket. Az, hogy egy éven belül kétszer is bemutatkozhattak a magyar kultúra remekei e patinás, rangos és magas mércét állító intézményben, egészen páratlan. Mindez tovább növeli a magyar művészek sikerét, amit az is jelez, hogy a megnyitón a magyar és a brit művészeti élet számos kiválósága is megjelent. Hogy ez az érdeklődés tartósnak bizonyul-e, hogy Magyarország képes lesz-e kamatoztatni ezt a “kulturális tőkét”, az a következő hónapokban-években derül majd ki...