ECOFIN: pénzügyi segítséget kér Portugália

Az eurócsoport előbb saját körben, majd az euróövezeten kívüli tagállamok gazdasági és pénzügyminisztereivel együtt vitatta meg a Portugáliában kialakul helyzetet azután, hogy az ibériai ország ügyvivő kormánya hivatalosan is pénzügyi segítségért folyamodott az Európai Unióhoz és a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF). Az eurócsoport, valamint a 27 tagállam gazdasági és pénzügyminiszterei nyilatkozatban nyugtázták Portugália segítségkérését, és felkérték a Bizottságot, az Európai Központi Bankot, az IMF-et és Portugáliát, hogy dolgozzanak ki programot a pénzügyi stabilitás megőrzésére.

Segítségnyújtás Portugáliának

A szigorú feltételekhez kötendő program három elemből áll, ezek: 1) ambiciózus, fenntarthatóságra irányuló költségvetési kiigazítás; 2) növekedés-és versenyképesség-ösztönző szerkezeti reformok; 3) a pénzügyi szektor likviditásának és fizetőképességének biztosítása.

Az EU a 2010-ben felállított két pénzügyi eszközön, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközön és az Európai Pénzügyi Stabilizációs Mechanizmuson keresztül vesz részt a mentőakcióban. Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos szerint az EU és az IMF kétharmad-egyharmad arányban járul hozzá a mentőcsomaghoz.

A segítségnyújtási eljárás az elején tart, néhány hetet vesz igénybe a strukturális reformok és költségvetési kiigazító intézkedések kidolgozása a portugál hatóságokkal. Ezért egyelőre nehéz megbecsülni az EU részéről szükséges támogatás pontos nagyságát, fejtette ki sajtóértekezleten Rehn. Kérdésre válaszolva úgy vélte, az előzetes és igen hozzávetőleges feltételezés szerint Portugáliának 80 milliárd euró körüli segítségre lehet szüksége, amelyetakkor kaphat meg, ha megállapodnak a nagy valószínűséggel három évre szóló, az EU-val és az IMF-fel egyeztetett program végrehajtásában.

Gyümölcsöző vita az eredménytábláról

A miniszterek munkaebédjükön is visszatértek a portugál és az ír pénzügyi válságra, majd az elnöklő Matolcsy György értékelése szerint „gyümölcsöző vitát” folytattak az uniós gazdaságirányítás reformját célzó hatos jogszabálycsomag egyik lényeges eleméről, az úgynevezett makrogazdasági egyensúlytalansági eljárásokhoz szükséges 8-10 indikatív mutató kiválasztásáról. A Bizottság ezen küszöbértékek figyelemmel kísérése alapján tudná előrejelezni az egyensúlytalanság veszélyét.

A tagállamok között vita van arról, hogy pontosan milyen mutatókból álljon az eredménytábla, de Olli Rehn az ECOFIN-ülés első napját lezáró sajtóértekezleten azt mondta, hogy  reményei szerint hamarosan egyetértésre jutnak. Ő is és Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke is hozzátette, hogy az egyik fontos mutató a folyó fizetési mérleg alakulása lesz. Szerintük a válság megmutatta, hogy „a fő veszély a tartósan nagy folyófizetésimérleg-hiány”. Matolcsy elmondta, hogy bár Magyarország egyelőre nem tagja az euróövezetnek, fontosnak tartja az erős eurót, ezért a magyar elnökség a hat gazdaságirányítási jogszabály elfogadására koncentrál.

A gazdasági helyzetet is megvitatták a miniszterek. Megállapították, hogy az eurózóna jó úton halad a fellendülés felé, de a Bizottság legutóbbi előrejelzésének közzététele óta még inkább megerősödtek a gazdasági bizonytalanságok a nyersanyagárak újabb ingadozása és a közel-keleti, illetve észak-afrikai események miatt. Trichet és Rehn a sajtóértekezleten egyaránt emlékeztetett az infláció veszélyére. A gazdasági és pénzügyi biztos azt az európai sajátosságot is kiemelte, hogy kölcsönös összefüggés van az államadóság-válság és a bankszektor sérülékenysége között.

Új kihívások a pénzügyi szabályozás terén

A gödöllői munkaülésen a miniszterek áttekintették az új pénzügyi felügyeleti struktúra működésének első tapasztalatait és a banki stressztesztek előkészítését. Jelen voltak a tagállamok jegybankelnökei is. Felszólalt az euró atyjának tartott neves magyar származású közgazdász, Alexander Lamfalussy, továbbá Jacques de Larosière, az IMF volt vezérigazgatója, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) korábbi elnöke, valamint az újonnan létrehozott európai pénzügyi felügyeleti hatóságok vezetői. Részt vett a vitában Jean-Claude Trichet, Sharon Bowles, az Európai Parlament gazdasági és monetáris bizottságának elnöke, valamint Rehn és Barnier biztos is.

Az eszmecsere során többen felhívták a figyelmet a pénzügyi integráció és a pénzügyi stabilitás közötti potenciális konfliktusra. Az erősebb pénzügyi integráció kívánatos cél, de egyben új kihívásokat teremt a szabályozás terén. Az Unió kettős feladat előtt áll: fejleszteni kell az egységes pénzügyi piacot,  de egyidejűleg növelni a válsággal szembeni ellenálló képességét is, hiszen mindig kevesebbe kerül a válság megelőzése, mint a következményeinek a felszámolása. Egyetértés rajzolódott ki abban is, hogy az új uniós pénzügyi felügyeleti struktúra létrehozása ugyan nagy lépés, de a munka még nincs befejezve, és kulcsfontosságú a szabályozás átültetése a gyakorlatba. Ezzel összefüggésben megfogalmazódott az is, hogy az új felügyeleti hatóságok nem tudják hatékonyan betölteni küldetésüket, ha nem alkalmaznak megfelelő létszámú és szakértelmű személyzetet, és sikerül biztosítani a gyors és közvetlen adatgyűjtést és -továbbítást a tagállami felügyeleti hatóságoktól.

Felkészülni a stressztesztek következményeire

Valamennyi hozzászólásban visszaköszönt az az igény, hogy az európai bankok küszöbön álló stressztesztjeinek szigorúbbaknak és erőteljesebbeknek kell lenniük, hogy hitelesebbek legyenek a befektetők, a piacok számára, mint az előző két alkalommal. A cél az, hogy gyorsan feltárják a bankrendszer gyenge pontjait, majd szerkezetátalakítással és feltőkésítéssel megszüntessék őket. Rehn biztos hangsúlyozta, hogy a banki tőkejuttatásoknak összhangban kell lenniük az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal. A tanácskozáson kiemelt figyelmet kapott, hogy a tagállamok kormányainak fel kell készülniük a stressztesztek következményeire, már elvégzésük előtt gondoskodniuk kell a megfelelő veszteségmegállító óvintézkedésekről, így szükség esetén késedelem nélkül fel tudják tőkésíteni a sérülékeny helyzetbe került pénzintézeteket.

Általános vélemény szerint a válság egyik nagy tanulsága, hogy nem annyira a pénzügyi szabályozással volt a baj, hanem a felügyeleti rendszerrel. Az új hatóságoknak nemcsak stressztesztek levezénylésében lesz kiemelkedő szerepük, hanem az egész szabályozási és felügyeleti rendszer korszerűsítésében is. Ezzel kapcsolatban Michel Barnier felidézte, hogy összesen nyolc idevágó jogszabály vár elfogadásra, ezért sürgette a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy mielőbb jussanak kompromisszumra. A gazdasági és pénzügyminiszterek informális ülésének résztvevői a globális megközelítés jelentőségét is aláhúzták, hogy jobban közelítsék egymáshoz az európai uniós és az amerikai szabályozást.