Miniszteri vita az innovációs politika reformjáról

Az innováció terén az Unió egy ideje le van maradva a világ élmezőnyétől. A gazdasági és pénzügyi válság miatt az állami finanszírozás beszűkült, ezért meg kell találni azokat az új eszközöket, amelyek révén további források vonhatók be a kutatásba, a fejlesztésbe és az innovációba (K+F+I). Így festette le az európai kutatás és innováció jelenlegi helyzetét Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára az uniós miniszterek találkozója közben tartott sajtóértekezleten. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az államháztartási stabilizáció mellett „három tényező együttesen teremtheti meg a versenyképességet”: a belső piac és a kutatási piac erősítése, a bürokratikus akadályok lebontása és az erőteljes akciók, a befektetések növelése az innováció területén.

A találkozóra készített elnökségi vitairat hét kérdés megválaszolására kérte a minisztereket. Előbb meghívott külső előadók osztották meg a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló 7. Kutatási Keretprogrammal kapcsolatos tapasztalataikat, majd Máire Geoghegan-Quinn kutatásért, innovációért és tudományért felelős biztos szólalt fel, és egyebek közt ismertette a Bizottság 2011. február 14- innovációs zöld könyvéről folyó vita első eredményeit. Nyugtázta, hogy a tagállamok részéről egyöntetű igény mutatkozik az uniós kutatási keretprogram egyszerűsítésére, beleértve a pályázati szabályok stabilitását és kiszámíthatóságát is.

Rugalmatlan a rendszer

A vitában is vissza-visszatért a gondolat, hogy több rugalmasságot kell beépíteni a rendszerbe. Ennek hiánya miatt csökken az ipar érdeklődése az uniós kutatási programok iránt, noha – mint a sajtókonferencián Cséfalvay megjegyezte – „az innovációt az ipar viszi előre”. Ugyanakkor több felszólaló is lándzsát tört az alapkutatások változatlan fontossága, a tudományos kiválóság támogatása mellett, mondván, senki sem tudja 10-15 évre előre megjósolni mely kutatási irány, mely felfedezés bizonyul a technológiai és gazdasági fejlődés húzóerejének.

Markánsan megfogalmazódott az a vélemény is, hogy egyensúlytalanság van a K+F+I uniós finanszírozási forrásainak felhasználásában: a 7. Kutatási Keretprogram első három évében a kifizetések csupán 5 százaléka esett a 2004 után csatlakozott 12 tagállamra. A Bizottságra hárul a feladat, hogy megvizsgálja ennek az alulreprezentáltságnak az okait, és javaslatokat tegyen arra, miként lehetne azt csökkenteni. A sajtóértekezleten Barbara Kudrycka, tudományért és felsőoktatásért felelős lengyel miniszter jelezte, hogy országa elnökségi prioritásnak tekinti a koherencia növelését az EU kutatási keretprogramja és a kohéziós politika között.

Geoghegan-Quinn biztos a sajtóértekezletén úgy fogalmazott, hogy a következő, 8. Kutatási Keretprogram valóban „új kezdet, új kaland” lesz, ezért a Bizottság pályázatot írt ki az elnevezésére. A javaslatokat 2011. május 10-ig kell benyújtani a Bizottság honlapján, ahol az ötletpályázat szabályai és a részvételi feltételek is megtalálhatók. A biztos kiemelte, hogy a 7. Kutatási Keretprogram félidei értékelésének egyik felmérése szerint a K+F+I szektorban a megkérdezettek 85 százaléka egészében hatékonynak találta a programot. A biztos szerint a fő kihívás a messzemenő egyszerűsítés, és az, hogy „a laboratóriumi alapkutatás találkozzon a mérnöki tudással és az innovációval”.

Tanácsi körben első ízben tekintettek előre a 2014-ben kezdődő következő költségvetési időszakra a kutatási miniszterek, akik a munkaebéd után négy műhelyvitát tartottak. Megvizsgálták, miként lehet a leghatékonyabbá tenni a kutatástól a piacig terjedő innovációs láncot, új pénzügyi eszközökkel ösztönözni a kutatásba és innovációba irányuló befektetéseket, hogyan lehet az innováció szolgálatába állítani a közbeszerzési piacot, a szabványosítást és a szellemi tulajdonjogok védelmét.

Konkrét célokra összpontosítani

Egyetértés volt abban, hogy áramvonalasítani kell az EU kutatási stratégiáját, azaz nagyon pontosan meghatározott célokra kell fókuszálni. Az egyik műhelyvitában külön elemezték a K+F+I lehetőségeit az egészség- és az energiaügyben, valamint az élelmezés és a nyersanyagok terén. Külön foglalkoztak az úgynevezett határkutatások szerepével a világszínvonalú kutatási infrastruktúrák kialakításában. A negyedik műhelyvita témája pedig az volt, hogy milyen módon lehet elkerülni Európa kutatási és innovációs megosztottságát, Európa-szerte előmozdítani a kiválóság terjedését.

Cséfalvay Zoltán, aki az elnökség nevében a legújabb magyar találmány, a Gömböc egy-egy példányával lepte meg partnereit, zárszavában újra leszögezte, hogy Európa versenyképessége a tét. Úgy vélte, a nem hivatalos miniszteri találkozó értékes hozzájárulást adott az EU kutatási politikájának reformjához, az Európa 2020 stratégia zászlóshajó-kezdeményezése, az Innovatív Unió megvalósításához.