A január 13-i díszvacsora helyszíne a Parlament Vadászterme volt, ahol az ünnepi összejöveteleket, ebédeket s vacsorákat rendezik. Az ételek ezúttal is az Észak-Magyarországi borrégióból előzetesen kiválasztott egri és tokaji borokhoz komponálódtak. A január tizenharmadikai vacsora borait Árvay János (Tokaj), Szepsy István (Tokaj) és Thummerer Vilmos (Eger) adták.
Nos, ha már a füst is előfordul a bor zamatában - ahogy a borász is állítja -, akkor meg sem lepődhetünk, amikor a borhoz komponált fogásnál, a „zöldfűszerben füstölt, töltött jércemell almaraguval” előételnél valóban felbukkan a füst. A füst halvány illat- és ízfelhője elegáns megoldás a robosztusabb növendék tyúkhoz, a jércemellhez. A füstölés bükkfaforgácsra helyezett kakukkfű és rozmaring füstjével történt. A rövid ideig pácolt jércemell barnacukorral, citrommal, kakukkfűvel, kevés fokhagymával, sóval fűszerezett, 80°C hőmérsékleten négy órán át készített paradicsommal volt töltve, s apróra vágott petrezselyem, kakukkfű, rozmaring keverékébe volt forgatva. Az ételhez agaragarral készült vaníliás almazselé is került. Üde kompozíció s üde ízek. Kellemes étel-bor pár.

A klasszikus fogások (libamáj, desszertek) mellett a sárgabarackos desszertek a legtermészetesebb partnerei a bornak. A vacsora desszertje, a „barackos túrós rétes másként” és a bor harmóniája éppen erre a természetes szövetségre épült. A túrós rétes a magyar konyhának is jellegzetes édessége. Már évszázadokkal korábban is kedvelhettük, amire Marx Rumpolt német nyelvű „soklevelű magyar rétes torta” (ein Ungarische Turten mit viel Blettern) című receptje is utal a 16. század végéről (1581).