Budapesten a Nemzeti Múzeum, Barcelonában a Sagrada Familia, Brüsszelben pedig a Városi Park kerítésén lesz látható 2011-ben hat-hat héten át a mintegy 50, speciális könnyűfémből készült, 1,2 x 1,2 m-es tablóra nyomtatott, épületfotóból álló szabadtéri tárlat.
Ki ne ismerné Gaudít és főművét, a néhány hete felszentelt Sagrada Familia (Szent Család) templomot? De talán nem minden Barcelonába zarándokoló kulturista számára világos, hogy Belgium és Magyarország is hasonló építészeti csodákat rejteget. A kerítéskiállítás kiváló alkalom tehát, hogy európai kontextusba helyezve felértékelődjék a három építész közül legkevésbé ismert Lechner Ödön.
Lechner Ödön az európai és különösen a bécsi szecesszió hatása alól egyre inkább a magyar folklór, az ázsiai, illetve perzsa és indiai díszítőművészet felé fordult. Az Iparművészeti Múzeum (1893-96) épületének külső díszítései, a mázas cserepek, a pirogránit díszítőelemek, az áttört virágmotívumok indiai, perzsa, mór és magyar népi hatásokról tanúskodnak. Letisztult formavilága a Postatakarékpénztár (ma: Magyar Államkincstár) Hold utcai épületénél érvényesül a legtökéletesebben, de mai határainkon innen megtalálható munkái közül jelentős a kecskeméti városháza, a Magyar Állami Földtani Intézet Stefánia úti épülete és a Vakok Intézete. Egyházi megbízásai közül kiemelkedik a pozsonyi katolikus Szent Erzsébet templom és plébánia, az úgynevezett Kék templom, mely Lechner élete utolsó évtizedének legjelentősebb megbízása volt (1907-13). Az idős mestert 1911-ben a római nemzetközi építészeti kiállításon bemutatott életművéért (Otto Wagner mellett) nagy aranyéremmel tüntették ki, ám az európai szecesszió nagyjaihoz, így Gaudíhoz és Hortához képest ismertsége és elismertsége jóval kisebb.