A líbiai magyar nagykövet: „addig maradunk, ameddig szükség van ránk”

Most már nyugodt vagyok, feleli Marton Béla tripoli magyar nagykövet, amikor hogyléte felől érdeklődünk. Negyvennyolc órai ébrenlét után végre pihenhetett egy kicsit, miután május 19-én sikerült útnak indítani a líbiai fogságból előző nap kimenekített négy újságírót a határ felé. Utána persze még rendelkezésre kellett állni a sajtónak is, hiszen mindenki kíváncsi volt arra, hogyan tudta kiszabadítani az újságírókat a több hónapos fogságból.

Egyikük harminc napig, a többiek hatvannégy napig élvezték a líbiai hatóságok „vendégszeretetét”, meséli a nagykövet, hozzátéve: meggondolatlanul, vízum nélkül léptek az ország területére. Sőt, engedélyük sem volt arra, hogy újságírói tevékenységet végezzenek. De végül hosszú, aprólékos munkával, tárgyalásokkal sikerült elérni szabadon bocsátásukat. Elutazásukig a magyar nagykövetségen tartózkodtak. Innen indultak Galli László első beosztott és konzul segítségével autóval a líbiai-tunéziai határ felé.

Az elmúlt hónapokban nem ez volt az egyetlen eset, amikor segítséget kellett nyújtani bajbajutott külföldi állampolgároknak, mondja Marton Béla. Tripoliban az EU-tagországok közül csak a magyar és a ciprusi nagykövet maradt a helyszínen, és ügyvivői szinten működik a spanyol nagykövetség. Szinte naponta keresik meg diplomatáinkat olyan segítségre szoruló emberek, akik szeretnék elhagyni az afrikai államot, de vagy lejárt az útlevelük, vagy nem találják. Gyakori probléma, hogy a vegyes házasságból született gyerekeket nem anyakönyveztették az európai jogszabályok szerint. „De mindig megtaláljuk a megoldást”- jelenti ki a nagykövet, elmondva, hogy Galli László konzul minden követ megmozgat ilyenkor, hogy segíteni tudjon. A többi EU-tagország külügyminisztériumával is kiváló a kapcsolatuk. Nemrég egy brit állampolgárt sikerült megfelelő úti okmányhoz juttatniuk.

A mindennapi életet firtató kérdésre Marton Béla elmondta: továbbra is lőnek a fővárosban. Ez nagyrészt a felfegyverzett rablóbandák és a rendfenntartó erők közti tűzharcok számlájára írható. Víz, villany van, az alapvető élelmiszerekhez hozzá lehet jutni. Esetenként ő vagy kollégája megy vásárolni, de szigorúan csak nappal lépnek ki az utcára. A nagykövetségen belüli munkamegosztásról elárulta: konzul kollégája főz, ő pedig mosogat. Beköltöztek a nagykövetségre biztonsági megfontolások miatt, négy fő helyi alkalmazott segíti munkájukat. A líbiai hatóságok gondoskodnak az épület védelméről.

A líbiai hatóságokkal napi kapcsolatban vannak telefonon és személyesen is. Az EU képviselőjeként gyakran kell bemennie a külügyminisztériumba. A helyzetre való tekintettel immár csak hetente egyszer tart EU-misszióvezetői értekezletet, amelyet kibővített „európai értekezletté”, rendszeresen meghívja az orosz, az ukrán és a fehérorosz nagykövetet, valamint a bosnyák ügyvivőt is. A nagykövet elmondta, hogy javasolta kínai kollégájának, szervezzen ő is regionális értekezleteket az ázsiai misszióvezetőknek, hiszen ilyenkor lehet közös stratégiát kidolgozni, egyeztetni.

Lelkesít minket a tudat, hogy szükség van ránk - teszi hozzá Marton Béla. „Egyfajta lelkisegély-szolgálatot is ellátunk. Vannak, akik szinte naponta telefonálnak, mert megnyugtatja őket, ha beszélhetnek velünk, ha meghallgatjuk őket. Jó érzés tudni, hogy másokon segítünk. Fel sem merült a gondolat, hogy hazamenjünk. Ahogy Martonyi János miniszter is mondta: addig maradunk, ameddig szükség van ránk”.