1848 - a népek tavasza

Az abban az időszakban  Pozsonyban ülésező magyar országgyűlésen Kossuth jobbágyfelszabadításra, teljes közteherviselésre,és független nemzeti kormány létrehozására vonatkozó törvényjavaslataival keltett izgalmat, míg Pesten az Ellenzéki Kör mozgolódott. Az Ellenzéki Kör polgári értelmiségi és nemesi ifjakból állt össze, akiket a pesti radikálisok kicsiny csapata tüzelt, élükön Petőfi Sándorral. A kör petíciót fogalmazott meg, melynek szövegét végül a másik fiatal radikális, Irinyi József fogalmazta meg március 11-én, és 12 pont formájában terjesztette elő. Ez a szöveg Kossuth javaslatain is túlment, már sajtószabadságot és a törvény előtti egyenlőséget is követelte. 

A szöveget az Ellenzéki Kör március 13-án programként elfogadta. Még aznap Bécsben kitört a forradalom: Klemens Wenzel von Metternich herceg, a mindenható kancellár- aki még V. Habsburg Ferdinánd Császára is jelentős befolyással volt - kénytelen volt lemondani és elmenekülni, az uralkodó pedig alkotmányt ígért Ausztria népeinek.

Mindeközben Március 14-én a főrendek Pozsonyban elfogadták Kossuth javaslatait, s azt másnap országgyűlési küldöttség vitte Bécsbe. A belvárosi Pilvax Kávéházban összegyűlő ifjak szerették volna a 12 pontot több ezer pesti polgár aláírásával eljuttatni Pozsonyba, ezért március 19-ére, a József-napi országos vásár napjára a Rákos mezején nagygyűlést és bankettet szerveztek.

A bécsi forradalom hírére azonban a Pilvax ifjai úgy döntöttek, hogy a kezükbe veszik az irányítást. Petői Sándor, Vasvári Pál, Vidats János, Sükey Károly, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Jókai Mór elhatározták, hogy másnap érvényt szereznek a 12 pont közül az elsőnek, a sajtószabadság követelésének, s cenzori engedély nélkül kinyomtatják a 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt. Másnap, március 15-én reggel Petőfi és társai a szemerkélő esőben elindultak a Pilvaxból a pesti orvosi egyetemre. Az ottani ifjúság csatlakozása után immáron mintegy ezren folytatták útjukat Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához. Itt Irinyi „a nép nevében” lefoglalt egy gépet, s a nyomdászok kiszedték a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, és rábírta a tanács tagjait is, hogy csatlakozzanak követeléseikhez.

Forradalmi választmány alakult, majd a tömeg megindult Budára, hogy a legfontosabb -az uralkodónak alárendelt központi kormányszervvel - a kormányszékkel is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből a sajtóvétség és izgatás vádjával bezárt írót, publicistát Táncsics Mihályt. A Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, elfogadta a 12 pontot, Táncsicsot pedig szabadon bocsátotta.  A pesti  forradalom – ellentétben Párizséval és Bécsével – vértelen volt. A Pozsonyból Bécsbe utazó országgyűlési küldöttség legfontosabb célja az volt, hogy az uralkodó teljhatalmú helytartóvá nevezze ki István nádort és miniszterelnökké gróf Batthyány Lajost. A március 17-én kiadott királyi leirat István nádor kinevezését tartalmazta, de Batthyányét nem. Kossuth és Batthyány azonban rávették a nádort, hogy teljhatalmával élve, tegyen eleget kérésüknek.

Batthyány március 23-án terjesztette be kabinetjének névsorát az alsótáblának, a sietség miatt több jelöltjének beleegyezését nem is volt ideje kikérni. Az első felelős magyar kormány a következő tagokkal alakult meg: Elnök: gróf Batthyány Lajos; belügy: Szemere Bertalan; Ausztriával való viszonyok: herceg Esterházy Pál; pénzügy: Kossuth Lajos; hadügy: Mészáros Lázár; közlekedés: gróf Széchenyi István; kultusz és nevelés: báró Eötvös József; földművelés és ipar: Klauzál Gábor; igazságügy: Deák Ferenc. A kormánynak négy főnemes és öt köznemes tagja volt.

Az országgyűlésnek felelős minisztérium megalakításáról szóló törvényre kapott, királyi választ tartalmazó leirat hidegzuhanyként hatott: az uralkodó fenntartotta ugyanis a kancellária felügyeletét a kormány felett, csak az akkori nádornak biztosította a teljhatalmat a király távollétének idejére, követelte az osztrák államadósságok egy részének átvállalását és a magyar bevételek befizetését a közös kincstárba, s feleslegesnek minősítette a magyar hadügyminisztérium létét.

A leiratot a pozsonyi ifjúság máglyán égette el, Pesten zavargások törtek ki, Batthyány pedig tiltakozásul bejelentette lemondását. Az Államtanács március 30-án visszakozott, csak amellett tartott ki, hogy a nádor sérthetetlensége csupán a hivatalban lévő nádort illeti meg, valamint hogy kizárólag az uralkodó nevezheti ki a tiszteket és dönthet a hadsereg határon túli felhasználásáról. A dokumentumot március 31-én olvasták fel a pozsonyi országgyűlésben, ujjongó lelkesedés közepette.

Batthyány április 2-án benyújtotta a kormány névsorát a nádornak, az uralkodó április 7-én írta alá Bécsben a dokumentumot. Április 10-én az esti órákban gőzhajón megérkezett V. Ferdinánd és felesége Pozsonyba, másnap reggel a kormány Pozsonyban tartózkodó tagjai: Batthyány, Kossuth, Széchenyi, Deák és Esterházy Pál letették az esküt, hivatalba lépett Magyarország első csak az országgyűlésnek felelős kormánya. Batthyány egyik legelső intézkedéseként körlevélben utasította a hatóságokat a jobbágyfelszabadítás haladéktalan kihirdetésére – még a törvény királyi jóváhagyása előtt. Szimbolikus jelentőségű, hogy a forradalmi törvények királyi szentesítésének napján, április 11-én tette le a kormányfői esküt. Első miniszterelnökünk nevéhez fűződik a nemzetőrség megszervezése, és az első tíz honvédzászlóalj felállítása.

A történelmi események következtében szeptember 10-én Batthyány lemondott, majd visszavonult ikervári kastélyába. 1849. január 8-án tartóztatták le Budán, később Pozsonyban és Olmützben raboskodott. Felségsértés miatt kötél általi halálra ítélték, ezt azonban később golyó általi kivégzésre módosították. Az ítéletet október 6-án hajtották végre Pest belvárosában, ahol ma örökmécses áll.