A magyar elnökség finn szemmel

Alexander Stubb finn külügyminiszter 2010 augusztus végén Budapesten járt és beszédet tartott a nagyköveteknek és a külügyminisztériumi vezetőknek a közelgő EU-elnökségre való felkészülésről. Stubb egy tízpontos listában vázolta fel, hogyan kell az elnökségre úgy felkészülni, hogy sikeres legyen a munka. Most, hogy a magyar elnökségi időszak utolsó harmada kezdődik, jó újra felidézni ezt a listát, és áttekinteni, hogyan igazolódtak be Stubb előrejelzései.

Stubb első tanácsa az volt, hogy az elnökségi munka irányítását az EU-képviseletre kell hagyni, és ehhez a magyar EU-képviseletnek a szükséges cselekvési szabadságot meg kell adni. A Budapestre is eljutott hírek szerint ez így is történt, a Györkös Péter vezette magyar állandó EU-képviselet Orbán Viktor miniszterelnök úrtól megfelelő mozgásteret kapott, és rövid idő alatt elnyerte a többi tagállam bizalmát és elismerését. Magyarország az EU-s elnökséget illetően egyértelműen az előző soros elnök ország, Belgium elnökségéről vett példát a lisszaboni szerződés által meghatározott új működési feltételek között.

Stubb külügyminiszter második lényeges üzenete az volt, hogy minden politikai szint részvétele fontos az elnökségi munkában, és Magyarországon ez is egyértelműen jól működött. A nagyratörő nemzetpolitikai célkitűzések ellenére minden lehetséges erőforrást mozgósítottak az elnökségi feladatok sikeres megoldása érdekében, és a politikusok – a miniszterelnöktől a polgármesterekig – egy célért dolgoznak, a magyar EU-elnökség sikeres lebonyolítása érdekében.

Stubb hangsúlyozta a felkészülés jelentőségét is. Az elnökséget megelőző politikai változás és az ebből következő személycserék ellenére a felkészülést sikerült időben befejezni. Igyekeztek a megfelelő embert  úgy a megfelelő posztra helyezni, hogy közben a folytatólagosság is biztosított legyen. A tagországként eltöltött évek alatt Magyarország megismerkedhetett az EU-s intézmények struktúrájával és fontos szereplőivel, és a magyarok egyértelműen jól kiismerték az intézmények közötti érzékeny viszonyokat, valamint azt, hogyan kell ezeket figyelembe venni az elnökség sikerének érdekében. A magyarok mindenhol jól teljesítettek, a munkacsoportok vezetésétől kezdve a tanácsi ülésekig. Az elnöki szerep világos, az eljárásrendszert elsajátították és mindezeket sikerült az elnökségi célkitűzések szolgálatába állítani.

A magyarok jól értelmezték Stubb miniszter úr üzenetét arról is, hogy a tanácsi ülések valójában a sikeres elnökségi munka kisebb részét teszik csak ki, a munka nagy része azok között: munkacsoportokban, kétoldalú megbeszéléseken, folyosókon és kávézókban, valamint e-mailben, SMS-ben, sőt akár a közösségi médián keresztül folyik. A napi 24 órás elérhetőség követelménye is teljesült, legalábbis saját személyes tapasztalataim alapján, és a finnek körében oly népszerű SMS-ezés a nap minden időszakában működőképesnek bizonyult.

A tavasz a brüsszeli és a budapesti időjárást illetően is okozott kihívásokat, ám ennek ellenére úgy tűnik, célhoz ért Stubb üzenete arról is, hogy egészségesnek kell maradni. A budapesti finn nagykövetség látóterébe csupán egyetlen kivétel került: Győri Enikő államtitkár asszony megrándult bokája, amit azonban ő kitartóan kúrált a húsvéti szünet alatt, hogy aztán újra harcba szállhasson a még előtte álló kihívásokkal.

Az elnökség – főleg az első elnökség – mindig különleges élmény. Olyan élmény, amely mindennél jobban megmarad, és amelyben az idő megszépíti az emlékeket és a legnehezebb pillanatokat. Stubb arra is emlékeztetett, hogy nem az elfogadott program teszi sikeressé az elnökséget, hanem az, hogy az elnök ország hogyan tud reagálni az eseményekre és a változásokra. Meglepetés pedig volt bőven a magyar elnökség alatt. Ki gondolta volna, hogy négy hónap alatt ennyi minden bekövetkezhet: a japán cunami és atomerőmű-katasztófa, az arab országok felkelései és Oszama Bin Laden elfogása.

Magyarország elmondhatja, hogy ezekben a váratlan helyzetekben jól, és a soros elnöki kötelezettségeket ellátva állt helyt. Magyarország magáévá tette a lisszaboni szerződés által életbe lépett új alapelveket és új hatalmi struktúrát, és ennek keretei között tudta felvállalni a békéltető és problémamegoldó szerepét. Ezzel egyedülálló módon egyaránt segítette az állandó elnök, Herman van Rompuy és Catherine Ashton munkáját is, ami példaként szolgálhat a következő elnökségi időszakokban is. Láttuk, hogy a holnap bármit napirendre tűzhet. Kíváncsi vagyok, mi történik majd még a hátralévő bő egy hónap alatt. Egy dolog azonban bizonyos: bármilyen kihívás jön is, Magyarország helyt fog állni.