Drámai felismerés

Újságíróként soha nem szerettem különösebben a kommunikációs technikákról tartott konferenciákat – és akkor még enyhén fogalmaztam. Mindig is úgy gondoltam, hogy a kommunikáció (és különösen az újságírás) az élet azon részei közé tartozik, amelyet sokkal nagyobb élvezet a gyakorlatban művelni, mint beszélni róla (ilyen számomra a foci is). Hála Istennek, hogy ezzel a csacska hozzáállással sem voltam teljesen sikertelen újságíró, ami talán velem született újságírói és kommunikátori vénámnak köszönhető.

Az EU-elnökségi Kommunikációs Főosztály vezetőjeként aztán rá kellett jönnöm, hogy ezek a konferenciák sokkal több érdekességet tartogatnak, mint korábban gondoltam volna. Néhány napja például egy egész napos EU-elnökségi workshopon kellett elnökölnöm, amelynek témája az volt, hogy milyen kommunikációs technikákat lehet bevetni az iskolákban az EU és az európai ügyek oktatása során. Kicsit féltem ettől, hiszen nem vagyok oktatási szakértő. Legnagyobb meglepetésemre azonban őszintén élveztem a dolgot! Igazán lenyűgöző volt különböző tagállamok szakértőit hallgatni arról, hogy milyen sokfajta újszerű eszközt és módszert fejlesztettek ki az utóbbi években az EU és az európai ügyek oktatására.

Számomra az egyik legfontosabb tanulsága az volt ennek a konferenciának, hogy az EU és az európai ügyek oktatása illetve az aktív állampolgárságra nevelés milyen erős korrelációt mutat. Annak megértetése a diákokkal, hogy miként is működik saját államuk, milyen jogaik vannak az állammal szemben, nélkülözhetetlen feltétel ahhoz, hogy sikeresen tanítsuk meg őket az EU-val kapcsolatos dolgokra. Egy másik lényeges tanulság pedig az volt, hogy az EU-ról és az Európáról szóló oktatásnak élvezetet kell nyújtania a diák és a tanár számára is – nem szabad, hogy újabb kellemetlen teherként jelenjen meg a tantervben.

A konferencián bemutatott esettanulmányok és projektek közül a kedvencem a DICE című. (Ez a mozaikszó a Drama Improves Lisbon Key Competences in Education megnevezésből származik, vagyis kb. annyit tesz, hogy az oktatásban a színjátszás és a dráma segíti a legfontosabb készségek fejlesztését). Ez a projekt azt próbálta bebizonyítani 12 tagállamra kiterjedő, kvantitatív és kvalitatív kutatási módszerek révén, hogy az oktatási célú színjátszás pozitív hatást gyakorol a diákok kommunikációs készségeire, tanulási képességére, interperszonális kapcsolataikra, szociális készségeikre, vállalkozó kedvükre. A bizonyításhoz 111 különböző színjátszó és drámacsoportban részt vevő 4475 diák adatait vizsgálták.

Az eredmények mellbevágóak voltak. Azokkal a diákokkal összehasonlítva, akik nem vettek részt oktatási célú színjátszó vagy drámacsoportban, a résztvevők magabiztosabbak lettek az iskolai feladatok megértésében, jobbak lettek a problémamegoldásban, könnyebben birkóztak meg a stresszel, empatikusabbak lettek, innovatívabbak, szívesebben járnak iskolába és elkötelezettebbek saját jövőjükkel kapcsolatban, több tervük van. Nem tudtam megállni, hogy ne gondoljak saját gyermekeimre.

Ilyen kutatási eredmények ismertetését hallgatva megéri konferencián elnökölni. Még a kommunikációs technikákról szóló workshopokon is.