Az utolsó hatod

Egy hónap múlva ilyenkor, a köztisztviselők napján, túl leszünk az elnökségen. Azt hiszem, hogy június 30-a lesz az egyetlen nap, amikor a rendes munkaidő végén, 16.30-kor és nem vacsoraidő után fog kiesni a toll sokunk kezéből. Lehetetlen megmondani ma, hogy öröm lesz-e befejezni, vagy valami hiányozni fog harminc nap múlva. Az biztos, hogy nehéz a feladat és nagy a felelősség, de az is igaz, hogy mostanra már úgy végezzük a munkánkat, mintha mindig is ezt csináltuk volna. A kollégáimon azt látom, hogy belejöttek, beletanultak az elnökségi üzemmódba, sokaknak kifejezetten örömük telik benne. Nagy szükségünk van most a gyakorlatra, mert a legnehezebb hónap most következik. Biztos vagyok abban, hogy a témák komolysága és nehézsége rendelkezésre bocsátja a szükséges adrenalint azoknak is, akik már egy kicsit elfáradtak.

A következő napokban dől el, hogy elérjük-e a céljainkat a nagy témák és a legfontosabb prioritásaink tekintetében. Gazdasági kormányzás, Horvátország, schengeni csatlakozás, migrációs kérdések, roma stratégia, Duna-stratégia és még sok más együttdöntési dosszié, amelyekről az Európai Parlamenttel folyamatosan egyeztetünk és próbálunk megállapodni.

Április és május rendkívül intenzív háttéregyeztetésekkel telt (ezért még a blogírásra is alig maradt időm). Az elnökségi csapat (a nagyközönség számára láthatatlan) munkacsoporti üléseken és nagyon intenzív háttérmunkája során elért eredményei hamarosan reflektorfénybe kerülnek, és a miniszteri tanácsülések formális napirendi témáivá válnak. Jó előkészítés esetén kézzelfogható eredmények születnek. Remélem, jó hírekkel fog szolgálni a sajtó a következő hetekben!